A föld sója

Jézus mondja: "Ti vagytok a föld sója. Ha azonban a só elveszti az ízét, ugyan mi tehetné újra ízessé? Semmire sem jó többé, ezért az emberek kidobják és eltapossák." (Máté evangéliuma 5:13)

Úgy vélem, ez a jelenet akkor játszódik, amikor Jézus elmondta a hegyi beszédet, és a tömeg - a hallottak hatása alatt - épp távozóban volt. Az emberek - zsidók lévén - bizonyára élénken vitatkoztak is egymással ezen a tanításon. Jézus pedig ezeket a mondatokat a közvetlen közelében ülő tanítványaihoz intézte, és nem a hegyi beszédet hallgató emberek sokaságához. A tanítványok bizonyára nem pattantak fel, és nem siettek dolgukra. A hegyi beszéd épp eléggé sokkoló lehetett számukra.

A sót mindenki ismeri, mindenki tudja mire és hogyan használják: ez az ami az ételt ízesíti, ez az ami tartósít. A só behatol a rostok közé, átjárja a húst, így az nem romlik meg. Egy kevés só az egész húst tartósítja. Amit egyszer elsóznak, azt nagyon nehéz sótalanítani. A só végérvényesen megváltoztatja az élelmiszer tulajdonságait. A só égeti a sebet, fájdalmat okoz, de össze is húzza a sebszéleket. Ezért a sót fertőtlenítésre, és bőrök cserzésére is használják a mai napig.

Ti vagytok azok - mondja - akik ezt az íztelen világot megízesítitek, ti vagytok azok, akik ebben a világban a romlást/bomlást meg tudjátok akadályozni.

A só, a Te hatásod a világra. rajtad kívül nincs más, aki ezt a feladatot el tudná végezni! De vajon milyen hatása lehetne egy egyszerű embernek a világra? Bizonyára ezt latolgatták a szívükben a tanítványok. Hiszen egy fecske nem csinál nyarat!
Az Ószövetségben van egy tanulságos történet, amelyben Ábrahám alkudozik Istennel a szodomaiak élete felől.

1Móz 18:23-32 Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Az Úr így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Az Úr így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.

Ábrahámnak volt mersze közbenjárni Istennél a bűnös városban lakó igazak érdekében. Lealkudta 10-re! Szodomának végül pusztulnia kellett...úgy látszik még 10 igaz sem lakott abban a bűnös városban, de Ábrahám elment a végletekig Istennél, csakúgy, mint a só. És Isten hajlandó lett volna megtartani a várost Ábrahám közbenjárására, pedig Ábrahám is csak egy ember volt!

Talán az a mi bajunk, hogy hajlamosak vagyunk saját szerepünket lebecsülni. Nem fogjuk fel, hogy mekkora szerepünk van ebben a (bűnös) világban, hogy "Isten életet adó üzenetét mondhatjuk" (Filippi 2:16).

Ne várd meg, amíg a só megízetlenül, hogy nehogy kidobják és összetapossák!