A megtetézett mérték

Jézus mondja: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.„ (Lukács 6:38)

Az adakozás Istentől van. Éppenséggel Isten parancsolta meg a zsidóknak, hogy adják meg a tizedet (1Móz. 14:22,23b), hogy megtanulják félni az Istent. A Példabeszédek könyve (3:9) szerint pedig egész vagyonunkból és jövedelmünk legjavából tiszteljük az Istent.

A szeretet az rendben van, de az adakozás szinte tabu téma. Ma a mikor oly sokan rettegnek az egzisztenciájuk elveszítésétől, amikor sokan eleve szegénységben vagy napról napra élnek, az adakozásról szóló üzenet elsőre nem tűnik túl szimpatikusnak. A gyülekezetben szinte ciki arról beszélni, hogy adakozni kell(ene). Kicsit vicces, hogy még az egyik leggazdagabb kaliforniai gyülekezet vezető lelkésze (R. Warren) is azt írja egyik könyvében, hogy "az adakozásra való felhívás az istentiszteletek mélypontja, ezt sokan igyekeznek figyelmen kívül hagyni, mások tolerálják, de vannak akik egyenesen zokon veszik."

Pedig Jézusnak nagyon is sok mondanivalója volt erről a témáról! Az adakozás, az adni akarás, az adás képessége és ennek jutalma több történetben is megjelenik: Gondoljunk csak Zákeus fővámszedő történetére (Lukács 19.) vagy a szegény özvegy két fillérjére (Márk 12.) Ahogyan Isten gondoskodik rólunk a maga bőségével, úgy mi is kötelesek vagyunk gondoskodni Isten Házáról, és jótékonyságot gyakorolni embertársainkkal:  "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." - hirdette keresztelő János.

De vajon mi az adakozás evangéliumi mértéke? Jézus szerint ez a megtetézett mérték. Valóban, ahogy adakozunk abból levonható az Isten iránt ténylegesen érzett hálánk és nagyrabecsülésünk. Vizsgáljuk felül adakozási szokásainkat, és fedezzük fel Isten bőséges áldását az életünkben!