A tizenkét teli kosár
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (Máté 14:15-19)
Jézus tizenkettedik feljegyzett csodatétele a Máté evangéliumában. Az ötezer ember megvendégelését - egybehangzóan -, mind a négy evangelista lejegyzi. Megkerülhetetlen történet, megkerülhetetlen üzenet.
Valahányszor eddig elolvastam ezt a történetet, mindig (csak) a csodáig jutottam el: Hogy is lenne lehetséges öt kenyérrel és két hallal a tömeget megetetni? Mindenesetre a tanítványoknak sem jutott eszükbe, hogy Isten egy ilyen közönséges helyzetben - emberek éhesek - be akarna avatkozni kajaszaporításilag. De Jézus nem mérlegelte, hogy vajon a helyzet kellően fennkölt és magasztos-e ahhoz, hogy Isten megnyilvánuljon ott este. Azt sem mérlegelte, hogy vajon a hátsó sorokból figyelő emberek egyáltalán tudatában vannak-e, hogy itt tkp egy csoda zajlik! A kosarakat ugyanis csak egyszerűen továbbadták, és mindenki vett magának. Mindenesetre így utólag olvasva nagyon is meghökkentő, ami ott történt, de nem példa nélküli. Gondoljunk csak a sareptai özvegyre, akinek a korsójából nem fogyott ki az olaj, és a fazekából nem fogyott ki a lisztje (1Kir 17,8–16).
Jézus azonban ennél is tovább megy, hiszen minden mértéken felül gondoskodik az emberekről: "valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral".
A "tizenkét kosár istene", a bőségesen gondoskodó Isten, aki egészen közönséges helyzetekben is, például kenyér és hal útján jelenti ki magát Jézus Krisztus által. Vajon felismerjük-e emögött a lelki tartalmat? Vajon (meg)látjuk-e az Élet Királyát, aki az életünkben munkálkodik értünk?
Isten ad. Gondoskodik rólad. Ábrahámnak úgy jelentette ki magát, mint Jahve aki gondoskodik (Yahweh-yireh):
Jézus tizenkettedik feljegyzett csodatétele a Máté evangéliumában. Az ötezer ember megvendégelését - egybehangzóan -, mind a négy evangelista lejegyzi. Megkerülhetetlen történet, megkerülhetetlen üzenet.
Valahányszor eddig elolvastam ezt a történetet, mindig (csak) a csodáig jutottam el: Hogy is lenne lehetséges öt kenyérrel és két hallal a tömeget megetetni? Mindenesetre a tanítványoknak sem jutott eszükbe, hogy Isten egy ilyen közönséges helyzetben - emberek éhesek - be akarna avatkozni kajaszaporításilag. De Jézus nem mérlegelte, hogy vajon a helyzet kellően fennkölt és magasztos-e ahhoz, hogy Isten megnyilvánuljon ott este. Azt sem mérlegelte, hogy vajon a hátsó sorokból figyelő emberek egyáltalán tudatában vannak-e, hogy itt tkp egy csoda zajlik! A kosarakat ugyanis csak egyszerűen továbbadták, és mindenki vett magának. Mindenesetre így utólag olvasva nagyon is meghökkentő, ami ott történt, de nem példa nélküli. Gondoljunk csak a sareptai özvegyre, akinek a korsójából nem fogyott ki az olaj, és a fazekából nem fogyott ki a lisztje (1Kir 17,8–16).
Jézus azonban ennél is tovább megy, hiszen minden mértéken felül gondoskodik az emberekről: "valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral".
A "tizenkét kosár istene", a bőségesen gondoskodó Isten, aki egészen közönséges helyzetekben is, például kenyér és hal útján jelenti ki magát Jézus Krisztus által. Vajon felismerjük-e emögött a lelki tartalmat? Vajon (meg)látjuk-e az Élet Királyát, aki az életünkben munkálkodik értünk?
Isten ad. Gondoskodik rólad. Ábrahámnak úgy jelentette ki magát, mint Jahve aki gondoskodik (Yahweh-yireh):
"Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés."


Megjegyzések
Megjegyzés küldése