κοινωνία
Az újszövetségi közösség alapvető ismérveit az Apostolok cselekedetei c. könyvből ismerhetjük meg, amely szerint "Ezek az emberek [mármint a tanítványok] minden nap együtt voltak, és azzal foglalkoztak, hogy az apostolok tanítását megismerjék, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak." (2:42). A közösség jelentésű koinónia (κοινωνία) kifejezés először ebben a versben fordul elő az újszövetségi iratokban. Kicsit fura, hiszen azok akik együtt vannak, tanításokat hallgatnak, imádkoznak, úrvacsorát vesznek, azok szükségszerűen közösségben is vannak nem de?
Először is a közösségi részvétel és a kenyér megtörése összekapcsolódik. Márpedig az úrvacsora a Krisztussal való közösség legmélyebb megélése: a test (gyülekezet) és a fej (Krisztus) összekapcsolódása, Krisztus halálának és feltámadásának ünneplése. Így hát a részvétel a közösségben itt sokkal többet jelent. Valóban a korintusi levélben az áll, hogy: "A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?" (10:16) Itt is a koinonia kifejezés szerepel. Továbbá János apostol első levelében azt írja: "A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." (1:3) Három igehely, amely a közösség spirituális jellegét hangsúlyozza: az Isten jelen van a hívők közösségében. Ez az egyik legfontosabb bibliai üzenet Krisztus követőinek: "és én veletek vagyok a világ végezetéig" mondja Jézus a tanítványoknak. A közösség az a közeg, ahol Krisztus jelen van!
Ennél meglepőbb azonban, hogy a koinonia kifejezés ugyanúgy előfordul adakozás értelemben is! Erre példák:
"A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsid. 13:16)
"Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak [a makedónok], és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek." (2Kor 8:4)
A javak megosztása, részvétel, nagylelkűség, közös birtoklás nem de ugyanúgy az egészséges gyülekezet ismérvei? A hívők részt vettek a közösségben: megosztották egymással amijük csak volt. A javak megosztása, a hozzájárulás a közösség működéséhez kifejezi a gyülekezet egységét. Ez az a közeg, ahol Isten erőteljesen meg tud nyilvánulni!
Sajnos úgy tűnik, hogy mostanában ez egy eléggé hanyagolt aspektusa a gyülekezeti létnek. Inkább kívánjuk a színvonalas szolgáltatásokat: profi zene, kivetítés, érdekfeszítő tanítások, sütizés és közösségi programok, menő honlap, stb formájában. Nekünk ez jár. A fogyasztói szemlélet egyre jobban megkörnyékezi a gyülekezeteket. Csakhogy az egészséges gyülekezethez, a koinonia létrejöttéhez nem fogyasztói, hanem adakozói szemlélet szükséges!
A Róma levélben Pál apostol útmutatást ad az egészséges szemlélethez: „A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk …a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők [legyetek]”. A szeretet gyakorlásához szükséges a koinonia, az adakozókészség. Ezért az adakozókészség minden egészséges gyülekezet lelkiségének érzékeny mutatója.
Először is a közösségi részvétel és a kenyér megtörése összekapcsolódik. Márpedig az úrvacsora a Krisztussal való közösség legmélyebb megélése: a test (gyülekezet) és a fej (Krisztus) összekapcsolódása, Krisztus halálának és feltámadásának ünneplése. Így hát a részvétel a közösségben itt sokkal többet jelent. Valóban a korintusi levélben az áll, hogy: "A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?" (10:16) Itt is a koinonia kifejezés szerepel. Továbbá János apostol első levelében azt írja: "A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." (1:3) Három igehely, amely a közösség spirituális jellegét hangsúlyozza: az Isten jelen van a hívők közösségében. Ez az egyik legfontosabb bibliai üzenet Krisztus követőinek: "és én veletek vagyok a világ végezetéig" mondja Jézus a tanítványoknak. A közösség az a közeg, ahol Krisztus jelen van!
Ennél meglepőbb azonban, hogy a koinonia kifejezés ugyanúgy előfordul adakozás értelemben is! Erre példák:
"A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsid. 13:16)
"Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak [a makedónok], és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek." (2Kor 8:4)
A javak megosztása, részvétel, nagylelkűség, közös birtoklás nem de ugyanúgy az egészséges gyülekezet ismérvei? A hívők részt vettek a közösségben: megosztották egymással amijük csak volt. A javak megosztása, a hozzájárulás a közösség működéséhez kifejezi a gyülekezet egységét. Ez az a közeg, ahol Isten erőteljesen meg tud nyilvánulni!
Sajnos úgy tűnik, hogy mostanában ez egy eléggé hanyagolt aspektusa a gyülekezeti létnek. Inkább kívánjuk a színvonalas szolgáltatásokat: profi zene, kivetítés, érdekfeszítő tanítások, sütizés és közösségi programok, menő honlap, stb formájában. Nekünk ez jár. A fogyasztói szemlélet egyre jobban megkörnyékezi a gyülekezeteket. Csakhogy az egészséges gyülekezethez, a koinonia létrejöttéhez nem fogyasztói, hanem adakozói szemlélet szükséges!
A Róma levélben Pál apostol útmutatást ad az egészséges szemlélethez: „A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk …a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők [legyetek]”. A szeretet gyakorlásához szükséges a koinonia, az adakozókészség. Ezért az adakozókészség minden egészséges gyülekezet lelkiségének érzékeny mutatója.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése