A nagy lakoma

„Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Gyertek, mert minden elkészült! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Földet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki engem az uradnál!« Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, most megyek kipróbálni. Kérlek, ments ki engem!« Egy harmadik azt üzente: »Most házasodtam, úgyhogy nem tudok elmenni!« A szolga visszament, és elmondta mindezt az urának. A ház ura megharagudott, és megparancsolta: »Siess, és hozd be az utcákból és a mellékutcákból a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a bénákat!« Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Erre az ura azt mondta neki: »Menj ki az utakra és az ösvényekre, és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, hogy megteljen a házam! Mert mondom neked: azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.«” (Lukács 14:16-24)

"Egyszer valaki..." így kezdi példázatát Jézus. Talán egy király, egy dúsgazdag illető, aki fontosnak tartotta ezt a vacsorát. Meghívta tehát azokat, akiket leginkább méltónak tartott a részvételre: a barátait, művészeket, kegyenceket, talpnyalókat, hitelezőket. Egyszóval az elit biztosan név szerint rajta volt a listán.
Hogy lehet az, hogy ezek után mindenki lemondta a meghívást? Visszautasítani egy király kegyét? Micsoda önteltség, micsoda pimaszság ez? Ki vetemedne ilyesmire, ha egyszer lehetősége lenne bejutni a nagy vacsorára a királyhoz?
"Boldog az, aki Isten országának vendége."- ezt mondta valaki Jézus környezetében, és Jézus erre mondta el a nagy vacsora példázatát. Az üzletmenet, a házasság és más elfoglaltságok bizony elég komoly érvek, hogy kimentsék magukat a meghívottak. Bizony nem veszik észre, hogy milyen kiváltságos is a helyzetük, semmibe veszik a király meghívását. Bizony az ilyenek nem fogják megkóstolni azt a vacsorát!
"Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt."- tudósít János Jézusról. Nem fogadták hiába hívta őket, a Királyok Királya.
Hogy lehet az, hogy az istentiszteletekre úgy kell toborozni a híveket? Sok lelkész és lelkipásztor tűnődik ilyesmiken, amikor az üres padsorokat látja a templomban. Egy baptista lelkipásztor egyszer az mondta, hogy az imaházban mindig imádkozik azért, hogy az illető aki az adott széken szokott ülni eljöjjön az istentiszteletre! "Ti azért így imádkozzatok...jöjjön el a Te néped az imaházba...." Eléggé groteszk. Az Úr azt mondja erre, inkább hozzuk be az utcákról a nyomorultakat, akik jobban értékelik a felkínált lehetőséget.
A Király azt akarja, hogy megteljen a háza: "az én Atyám házában sok hajlék van" - mondja Jézus a tanítványoknak. Ha nem jönnek a meghívottak, majd jönnek mások. Ha Istent közönségessé tesszük a szívünkben, ne csodálkozzunk, ha Ő a saját módszereivel fogja megtölteni házát!
Kiáltsunk Istenhez, hogy úgy ne járjunk mint Ézsau,  aki a "megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste", miután eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért.
A kifogások helyett tehát keressük inkább a Király társaságát, és becsüljük meg a magunk gyülekezetét, és tegyünk érte, hogy elsőként érjünk oda az alkalmakra, nehogy lekéssük a fő fogást! Te ott leszel majd a nagy vacsorán?

A kép: KK. Lakoma jelenet, Priscilla-katakomba, Capela Greca, Róma, II.sz.