"Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel." (1Móz 12,1-2) Ezekkel a szavakkal kezdődik a Biblia egyik monumentális története Ábrahám pátriárka vándorlásáról, akit Isten igaznak fogadott el a hite alapján. A Biblia egyértelműen Ábrahámot állítja elénk mint a hit ősatyját ("Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el"). Mit jelent ma ez a történet nekünk? Miben gyökeredzik az istenhit, és hogyan lehetünk Ábrahám követői? " Nem hihetünk anélkül, hogy ne hagynánk magunk mögött a megszokott és szeretett dolgokat " - állítja K. Douglas és F. Voigt egyik könyvükben. Ugyanitt ez is olvasható: " Sokunk életének tragédiája, hogy nagyon is szeretünk megtelepedni és berendezkedni a középszerűség világában, ahol gyakran messze elmaradunk személyes elhivatottságunk mögött...Késznek kell...
Jézus mondja: " Ti vagytok a föld sója. Ha azonban a só elveszti az ízét, ugyan mi tehetné újra ízessé? Semmire sem jó többé, ezért az emberek kidobják és eltapossák. " (Máté evangéliuma 5:13) Úgy vélem, ez a jelenet akkor játszódik, amikor Jézus elmondta a hegyi beszédet , és a tömeg - a hallottak hatása alatt - épp távozóban volt. Az emberek - zsidók lévén - bizonyára élénken vitatkoztak is egymással ezen a tanításon. Jézus pedig ezeket a mondatokat a közvetlen közelében ülő tanítványaihoz intézte, és nem a hegyi beszédet hallgató emberek sokaságához. A tanítványok bizonyára nem pattantak fel, és nem siettek dolgukra. A hegyi beszéd épp eléggé sokkoló lehetett számukra. A sót mindenki ismeri, mindenki tudja mire és hogyan használják: ez az ami az ételt ízesíti, ez az ami tartósít. A só behatol a rostok közé, átjárja a húst, így az nem romlik meg. Egy kevés só az egész húst tartósítja. Amit egyszer elsóznak, azt nagyon nehéz sótalanítani. A só végérvényesen megváltoztatja a...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése