Nasi kereszténység

Nemcsak az önéheztetésnek (semmitevésnek) lehetnek végzetes következményei! Az önsorvasztás egy másik (rafinált) fajtája a nasizás. Ez igen népszerű manapság. Bármi is legyen, a nasik közös tulajdonsága, hogy elveszik az ember éhségérzetét, ill. a hamis jóllakottság érzetét keltik. Vagyis az ember addig sem eszik normális ételt, amíg  nassol. A reklámok kiválóan elhitetik az emberrel, hogy pár darab roppant egészséges kekszdarab délig tartó lendületet ad!

De vajon ki az a vájár, aki egy zacskó ropival készül a műszakjára a bányában ? Vagy van-e olyan földműves, aki egy zacsi ricával indul el aratni?

Bár a felvetés abszurd, mégis úgy tűnik, hogy a keresztények között is vannak, akik úgy vélik a nassolás, vagyis Isten igéjének alkalmi fogyasztása elégséges. Isten igéje azonban nem olcsó élvezeti cikk! A tartalmas táplálék a kemény munka miatt szükséges. Az igénybevétel miatt kell az igazi erőt adó táplálék. Vajon azért van-e ez, mert a mai modern gyülekezetekben, ahol minden olyan frankón meg van szervezve, az emberek úgy járnak, mintha moziba mennének? Tényleg azt a látszatot keltjük, hogy Isten országa csupa cukiság és kikapcsolódás? Ha igen, akkor tényleg olyan mintha Isten igéjének alkalmi fogyasztása pont elégséges lenne. Hiszen érdemi erőt úgysem kell kifejtenünk! Ez a nasi kereszténység. Erről éppenséggel Pál apostolnak is volt mondanivalója:

2Tim 4:3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Tit 1:15 Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.

A nasi keresztények tehát pont addig ragaszkodnak Isten igazságához, amíg az a saját érdekeiket szolgálja. Olyan tanítókat keresnek, akiktől azt hallják, amit hallani szeretnének, egy jó kis trendi gyülekezetben. Másfelől azt hiszik van Istenismeretük, de a cselekedeteik ezt nem igazolják. Súlyos prioritászavarban szenvednek.

Vajon Jézus helyt tudott volna-e állni a kísértésben ezzel a hozzáállással, és ismerettel?

Mt 4:4 „Meg van írva: »Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden beszéddel, amely Isten szájából származik.«” (5Móz 8:3)

Amikor Jézus a pusztában megkísértetik azzal vág vissza, hogy az ember minden beszéddel él, amely Isten szájából származik.

Amikor a hitünket cselekedetekben kell felmutatnunk, akkor nem elégséges a pótkaja. Isten minden minden beszédére szükségünk van, hogy helyt tudjunk állni.

A nasi keresztények azonban ezen a ponton megbuknak!

Felejtsük el ropit, és ragaszkodjunk ahhoz a beszédhez, amely Isten igazsága. Az egészséges tanítás ezt mondatja. A próba, a kísértés és a számonkérés napján úgyis csak az igazi táplálék lesz hasznunkra!