Miért ünnepeljük rosszul a pünkösdöt?

A pünkösdről szóló tudósítást az Apostolok cselekedetei című könyv második fejezetében találjuk. Lukács, szenvedélyektől mentesen, szinte orvosilag sterilen mutatja be a Szent Szellem kitöltetését. Ez már nem egy "titkos" esemény, mint amilyen a feltámadás volt húsvétkor. Az isteni hatalom erőteljesen, mindent elsöprően, és a nagy nyilvánosság előtt zajló módon tör be a hagyományos zsidó zarándokünnep történéseibe. Az apostolokat Isten erővel ruházza fel, Péter megtartja első prédikációját, az emberek tömegesen térnek meg. Egy új korszak nyitánya ez, az egyház születése, az első evangelizáció, a kegyelmi ajándékok lelepleződésének ideje. Micsoda nap!

Ma egyházi ünnep, munkaszüneti nap, ráadásul mindig jól tervezhető hosszú hétvége. És éppen itt az első bökkenő: vajon méltóképpen ünnepeljük-e a pünkösdöt? Szerintem nem. Vegyük elölről a történetet: "Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen"  (Apcsel 2:1) Vagyis az első dolog a pünkösddel kapcsolatban az a helyi közösségi jelenlét. Hogyan lehetne ünnepelni a gyülekezet születésnapját anélkül, hogy a gyülekezetben lennénk?  Vagy hol lehetne méltóképpen ünnepelni a pünkösdöt, ha nem a helyi gyülekezetünkben? Manapság azonban az emberek elfoglaltak, és nem érnek rá ünnepelni! (Különösen ha jó az idő.) A zsidó zarándokok ellenben házanként ünnepeltek, felajánlásokat tettek (adakoztak), és a templomba pedig áldozatként vitték a termés első zsengéjét (pl. új kenyér). Miért? Mert nekik a törvény előírta.

A második hiba amiért szerintem rosszul ünnepeljük a pünkösdöt, hogy ha úgy ünnepeljük, mint egy különleges eseményt, ami volt. Pedig a pünkösd nem volt, hanem VAN! A Szent Szellem életre hívta az első gyülekezetet, ami azóta is él, és fejlődik. Nem zárhatjuk le annyival, hogy bezzeg akkor egyszer ez így és így volt. Milyen kényelmes is patikamérlegen megmérni a Szentlelket, és megtartani egy bájos történetet ami egyszer valahol valakikkel megtörtént azzal, hogy ma már ilyenek nem szoktak történni. Talán akkor az sem igaz már, hogy a "teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését"? (Róma levél). Vajon a világ nem éppen ez után sóvárog, ti. az isteni erők nyilvános lelepleződése után, amely a Krisztusban hívő - Szent Szellemmel teljes - követőkben mutatkozik meg? A mai világban, a pillanatemberek, a celebek, a szájhősök,  a lapraszerelt vállalkozók és a szériapolitikusok országában talán nem éppen a Péterek, a Jakabok és a Jánosok örököstársaiként kellene fellépnünk? Nem tehetünk, úgy mint akik az ezerévek távlatából a múzeumi vitrin látogatói oldalán állunk, és nem Krisztus oldalán!

A harmadik hiba amiért szerintem rosszul ünnepeljük a pünkösdöt, hogy ma a pünkösdnek a "Szent Lélek ajándéka" szüreti ünnepének kellene lennie. Ahogy meg van írva: "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Galata 5:22,23) Isten szuverén döntése volt, hogy kitöltötte belénk a Szent Szellemet, aki munkálja bennünk ezeket a gyümölcsöket. Iten igéje szerint a Krisztusban hívő ember a Szent Lélek temploma, és Isten folyamatosan érleli meg bennünk ezeket a gyümölcsöket. Pünkösdkor illő lenne hálát adni ezért! A bennünk élő mennyei portéka első zsengéjét vigyük Isten elé, és adjunk hálát a bennünk ÉLŐ pünkösdért!