"Nagy a ti jutalmatok a mennyben"
A középkorban úgy tartották, hogy ez a világ csak egy siralomvölgy, melyben a legtöbb ember – megérdemelt - osztályrésze a szenvedés. Persze a középkorban is megvoltak a rendszer egyházi és világi haszonélvezői, akik azért igyekeztek maguknak „bebiztosítani” a mennyei örömöket, azonban a halandó embernek be kellett érnie a mennyei üdvösség ígéretével. Ezt az állapotot azután sikeresen be is betonozták pár évszázadra, legalábbis amíg a nagy pestis járványok levonultak. Jellemző, hogy ekkor lett toplistás műfaj a haláltánc, amely egyfajta igazságkeresés/tiltakozás is volt, hiszen a halál előtt mindenki egyforma. Ha ezekre gondolunk, nem csoda, hogy a középkorba legfeljebb csak vicces időutazás formájában vágyik a modern ember.
A kálvini reformáció azután elhozta a várva várt fordulatot a vallásfelfogásban: a hit általi üdvösség tanítása új pályára állította a reformokhoz csatlakozókat, és a siralomvölgyben pedig szorgos munka vette kezdetét. A siralomvölgy ezen szegletét elég szépen ki is tatarozták, és elnevezték Svájcnak. (A svájci nyelvből egyébként azóta ki is veszett ez a kifejezés, hogy "siralomvölgy") Svájcban a polgárok egyre jelentősebb módon tapasztalhatták meg, hogy a biblikus életvezetés az anyagiak gyarapodásával is jár. A svájciak a munka és gyarapodás üzenetét plántálták az alpesi hegyoldalakban, és létrejött számos olyan, a boldogulás- egyfajta nemzeti jelképeinek is tartott - intézmény, mint például a svájci bicska, a svájci óra, a svájci sapka meg a svájci csoki. Persze vannak, akik a svájci bankszámlára esküsznek!
A svájci példa ragadósnak bizonyult. Az emberek azt a felfogást tették magukévá, hogy a gyarapodás lehetősége mindenkinek adott, és jó ideig úgy tűnt, a növekedésnek nincsenek korlátai. Isten egyszerűen a növekedés pártján áll.
Napjainkban pedig egyes felekezeteknél egy még újabb fordulat következett be a vallásfelfogásban: az anyagi jólét egyenesen a hitrendszer részévé vált. Isten bőkezűen megjutalmazza, ha adományaiddal támogatod a tévéevangélistát! Sőt! Úgy tűnik, ezek a hitrendszerek ugyanúgy licenszelhetők, exportálhatók, mint ha közönséges árucikkek lennének. A bővőlködés evangéliuma napjainkra kelendő árucikké vált. Egy szerző szerint például "az egyház kezdetben egy mozgalom volt, amely Jeruzsálemből indult ki, majd a görögöknél filozófia lett belőle, Rómában egy intézmény, Európában egy kultúra, és amikor Amerikába érkezett, akkor üzlet lett belőle, mégpedig egy nagyon jól jövedelmező üzlet..." Hol van már itt a siralom, meg a mennyei ígéret? Bizony nagy utat tettünk meg, hogy az egyik zsákutcából a másikba jussunk!
Úgy tűnik, hogy sürgősen vissza kell találnunk az apostoli hagyományokhoz. Istennek nincs szüksége a pénzünkre, hanem olyan imádókat keres,akik „szellemben és igazságban imádják majd az Atyát. Mert ilyen imádókat keres az Atya.” (Jn 4:23) Jézus azt tanítja, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két Úrnak: nem imádhatjuk egyszerre a pénz és a menny istenét. Vissza kell utasítanunk azokat, akik Jézus keresztáldozatából akarnak hasznot húzni, és az evangéliumot saját nyerészkedésük eszközeként használják!
A kálvini reformáció azután elhozta a várva várt fordulatot a vallásfelfogásban: a hit általi üdvösség tanítása új pályára állította a reformokhoz csatlakozókat, és a siralomvölgyben pedig szorgos munka vette kezdetét. A siralomvölgy ezen szegletét elég szépen ki is tatarozták, és elnevezték Svájcnak. (A svájci nyelvből egyébként azóta ki is veszett ez a kifejezés, hogy "siralomvölgy") Svájcban a polgárok egyre jelentősebb módon tapasztalhatták meg, hogy a biblikus életvezetés az anyagiak gyarapodásával is jár. A svájciak a munka és gyarapodás üzenetét plántálták az alpesi hegyoldalakban, és létrejött számos olyan, a boldogulás- egyfajta nemzeti jelképeinek is tartott - intézmény, mint például a svájci bicska, a svájci óra, a svájci sapka meg a svájci csoki. Persze vannak, akik a svájci bankszámlára esküsznek!
A svájci példa ragadósnak bizonyult. Az emberek azt a felfogást tették magukévá, hogy a gyarapodás lehetősége mindenkinek adott, és jó ideig úgy tűnt, a növekedésnek nincsenek korlátai. Isten egyszerűen a növekedés pártján áll.
Napjainkban pedig egyes felekezeteknél egy még újabb fordulat következett be a vallásfelfogásban: az anyagi jólét egyenesen a hitrendszer részévé vált. Isten bőkezűen megjutalmazza, ha adományaiddal támogatod a tévéevangélistát! Sőt! Úgy tűnik, ezek a hitrendszerek ugyanúgy licenszelhetők, exportálhatók, mint ha közönséges árucikkek lennének. A bővőlködés evangéliuma napjainkra kelendő árucikké vált. Egy szerző szerint például "az egyház kezdetben egy mozgalom volt, amely Jeruzsálemből indult ki, majd a görögöknél filozófia lett belőle, Rómában egy intézmény, Európában egy kultúra, és amikor Amerikába érkezett, akkor üzlet lett belőle, mégpedig egy nagyon jól jövedelmező üzlet..." Hol van már itt a siralom, meg a mennyei ígéret? Bizony nagy utat tettünk meg, hogy az egyik zsákutcából a másikba jussunk!
Úgy tűnik, hogy sürgősen vissza kell találnunk az apostoli hagyományokhoz. Istennek nincs szüksége a pénzünkre, hanem olyan imádókat keres,akik „szellemben és igazságban imádják majd az Atyát. Mert ilyen imádókat keres az Atya.” (Jn 4:23) Jézus azt tanítja, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két Úrnak: nem imádhatjuk egyszerre a pénz és a menny istenét. Vissza kell utasítanunk azokat, akik Jézus keresztáldozatából akarnak hasznot húzni, és az evangéliumot saját nyerészkedésük eszközeként használják!
| Jézus mondja: De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6:33) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése