Mire megy velünk Isten?

A hétköznapokban gyakran magamat is egy kiütött játékosnak látom, és ezzel talán nem vagyok egyedül. Közben persze a csapat számítana az emberre, mert a meccs megy tovább. Azonban nem csak a kiütőben számítanak ránk: számít ránk a család, a főnök, a haverok, a haza...a jelentkezők száma szinte végtelen.

Ekkor megszólal Isten igéje: "Isten ugyanis soha nem veszi vissza az ajándékait, és nem vonja vissza, ha egyszer valakit elhív." (Róma 11.29). Ez a visszavonhatatlanság annyira zavaró. Mintha Isten nem tudná mi a szitu velünk. Miért pont én? - én inkább kicsit még fekszem. "Küldj mást, akit küldeni tudsz" - mondta Mózes (is) az Úrnak, pedig még csak suttyó nyolcvan éves volt. Téves a hívás mondjuk mi is, és igyekszünk kinyomni Istent az életünkből, mint a telefont. Néha sikerül is. Igazságtalan a dolog, így háborgunk bensőnkben.

Fel sem tűnik, hogy részünkről a kérdés eleve abszurd: Hogy Isten mire megy (pont) velünk? Hát hiszen kivel menne valamire is, ha nem azzal, aki az övé! Kit küldhetne, ha nem azt aki az övé?

[Jézus Krisztus] Önmagát adta oda értünk, hogy megszabadítson minden gonoszságtól, és megtisztítson bennünket, hogy egyedül az ő népe legyünk: olyan nép, amely mindig arra igyekszik, hogy helyesen cselekedjen. (Tit 2:1)

Hahó! Nem téves a hívás, valóban egyedül az Ő népe vagy(unk)! Valóban Ő tőle kaptuk az elhívásunk és az ajándékainkat. Isten nagy árat fizetett értünk, hogy ilyen viszonyba kerüljünk Vele.

Jó, jó, de Isten miért oszt ilyen nehéz küldetést ránk? Talán nem tudja, hogy milyen sebezhetők és törékenyek vagyunk?

2Kor 4:6,7 Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében. Az, hogy Jézust ismerjük, igen nagy kincs! Mégis „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután teljesen nyilvánvaló, hogy ez a rendkívül nagy erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.

Miért van az, hogy Te nem a világosságot, hanem csak a köcsögöt látod?

Isten tehát pont így tervezte el, hogy mi ugyan törékenyek vagyunk, de így legalább nyilvánvaló, hogy nem saját erőnk vagy képességeink tesznek igazzá. Az elhíváshoz, az ajándékaink felismeréséhez és gyakorlásához nem kell erősnek lenni, elég ha hűségesek vagyunk.

Próbáld ki, mert Isten újat akar kezdeni az életedben Ézsaiásnak adott szavaival: "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43:1) Majd pedig: "Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!" (Ézs 43:18,19a)